Szövetségünk idei instruktori táborát 2017. február 24-26. között,
Győrben rendezte. A táborban 40 fő vett részt, helyszínéül a győri Hotel
Konferencia és shihan Csicsmann Gábor dojo-ja szolgált. A program péntek
este egy közös vacsorával indult, amit egy együttes eszmecsere követett
Mesterünk, soke Kelemen István iránymutatásával. A felvetett kérdéseket
több soron körbejártuk, többen is megosztották egyéni tapasztalataikat,
gondolataikat.
Szombaton a reggelit követően közösen indultunk a győri dojoba, mely a
szállástól nem messze helyezkedett el. Délelőtt 9-12 óráig, majd egy
ebédszünet után délután fél 2-től fél 5-ig a gyakorlatban is szerencsénk
volt körbejárni a ju jitsu működési elvét, megtapasztalni a
fogaskerékként egymásba fonódó Kelemen Ryu technikák gyakorlati
megoldásainak végtelen lehetőséget, szakmai szépségét.
A testileg és szellemileg is kimerítő edzés után visszatértünk a
szállodába, ahonnan néhány perc sétát követően a győri fürdőbe vettük az
irányt. A gyógy- és termálvízben, illetve szaunákban mindenki megtalálta
a kedvére való időtöltést, és tovább folytatta a társalgást.
A relaxáló programot követően ismét egy asztalnál fogyasztottuk el a
vacsorát, majd az előző esti és aznapi témakört folytatva egészen éjjel
fél 2-ig élveztük egymás társaságát és az interaktív beszélgetést.
Vasárnap reggel mindenki saját ütemben indult haza. Ezúton is köszönjük
a vezetőség kiváló szervező munkáját, különösképp Csicsmann Gábornak,
aki jó házigazdaként igyekezett mindent kérésünknek eleget tenni.
Nagyon tanulságos és hasznos hétvégét töltöttünk el Győrben, és ami még
fontosabb, együtt, egy egységként vettünk részt a táborban, megerősítve
bennünk az „Egy Ryu” érzését.
Az alábbiakban soke Kelemen István gondolatait olvashatjátok a táborról.
"Közel negyven éve nyúzom magamat és azokat, akiket az „út” tényleg
érdekel, hogy mi is az a ju jitsu? A válaszok keresése és megtalálása
nem egyszerű, különösen akkor, ha egy ryuba vagy más néven egy iskolába
szerveződtünk az idők során. Erről (is) szólt ez a tábor… Nem hosszú
hétvégi pihenőre jöttünk össze. Kérdésekre kellett választ találni a
tatamin és a gondolatébresztő megbeszéléseken egyaránt.A mi iskolánk
soha nem volt egy egyszerű útja az önmegvalósításnak. Egyszerre kell
cselekedni, gondolkodni, közösséget alkotni és felmutatni valamit
belőlünk, ami az igaz oldalunk. Tehát a mi ju jitsunkról (utunkról)
beszélgettünk jó sokat és ami legalább ilyen embert próbáló, a tatamin
mindezeket megjeleníteni, őszintén, keményen, hatékonyan,
összefüggéseiben. Az instruktori képzéseken nem csak a tatamin izzadunk
meg, hanem a gondolataink csokorba szedése okozta erőfeszítések
hatására is. (Aki nem próbálta még a feltett kérdéseimre a válaszokat
megadni, annak nincsenek elképzelései az Inkvizícióról…) A gondolat, a
szó, és a tett egysége kell, hogy megjelenjen amikor a mi ju jitsunkat
gyakoroljuk, illetve oktatjuk. A lélek nélküli ju jitsu csak pusztán
bunyó. (Még az is lehet, hogy rossz bunyó.) Az eltelt évtizedek alatt
ez az instruktori gárda példáját adta az összetartásnak. Igényét annak,
hogy magas színvonalon művelje a számára legkedvesebb harcművészetet.
Ebből adtunk egymásnak ízelítőt. A fejlődésünk – a külső és a belső is,
a technikai, és a szellemi – ma már teljesen természetesen érhető tetten
az ilyen közös összejöveteleinken. Nem a „süketek párbeszéde” zajlik
közöttünk! Ha meg tényleg nem, annak az oka, hogy sok-sok év alatt
kialakult a közös „nyelvünk” a saját ryunk. Köszönöm az áldozatos
munkátokat!" OSU! K.I.
