Kedves Ju Jitsukák!

Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a röpke hírt megosszam veletek vagy sem.
Töprengésem oka, hogy nem szerettem volna az öndicséret bűnébe esni.
Ellenben a példa jó okulásul szolgálhat azon ju jitsukáinknak, akik nehezen
szánják rá magukat a meglévő fokozatukon való tovább lépésre.
A TEK negyed magammal elküldött egy taktikai közelharc kurzusra Hollandiába
a SWAT „szakmában” méltán híres Blauer Tactical System „SPEAR” instruktor
kurzusára. Nos, önmagában ez nem hír értékű…
Viszont nem tudom megmondani az idejét annak, hogy mikor voltam utoljára
tanuló a magam műfajában. Számomra is érdekes kérdéseket vetett fel ez a
szituáció. Eltudok vajon szakadni a 10. danomtól és befogadni valami mást,
ami esetleg ellenkezik az eddigi felfogásommal? Ráadásul ezek a „spec”
kurzusok inkább harcművészet ellenesek, mint barátai azoknak. (Néha okkal.
Lásd a temérdek „balett ryu-t”)
Álmomban sem gondoltam, hogy milyen nehéz napoknak nézek (nézünk) elébe.
Napi 10-12 óra időtartamban folyt a képzés úgy, hogy a fele időt az
elméleti, fele időt a gyakorlati képzés töltötte ki (mínusz az ebédidő). A
körülményeket spártainak nem nevezném, de az csak az éppen elégséges
kategóriába volt sorolható, már ami a képzés helyszínét illeti. (egy
nagyobbacska előadóterem, tatamiként a szőnyegpadló szolgált, az olcsóbbik
változatból…) Dőlt ránk az információ szóban, képekben, gyakorlatban
egyaránt, amit közben az agyam megállás nélkül igyekezett beilleszteni,
összehasonlítani az elmúlt negyven (!) év ismereteivel, tapasztalataival.  
(Nem is túl) Halkan igyekszem megjegyezni, hogy ez nem egy önvédelmi
gyorstalpaló tanfolyam…
A szellemi és a fizikai fáradási „görbém” a normálistól kezdett nagyban
eltérni, de megnyugtattam magam látva, hogy a kollégáim is hasonló cipőben
járnak. Jó magyarosan (vagy Kelemen Ryu-san) apait-anyait beleadtunk a
gyakorlatokba.
Ezen a szinten úgy éreztem megfelelően teljesítettem, hiszen szorgalmas és
odaadó tanítványként viselkedtem. Tehát az elszakadás a magas fokozatomtól
eléggé sikeresnek volt mondható.
A következő „megpróbáltatás” elsősorban lelki értelemben vette górcső alá a
tanítványi helyzetemet. VIZSGÁZNOM kellett! Harcművészeti szempontból a
sorban jelentősen mögöttem állók előtt, akik ráadásul korban is fele annyi
idősek lehettek, mint én.
A tanult gyakorlatokat kellett bemutatni, majd egy próbatanítás keretében
azt értelmezni, elmagyarázni. Ezután következett az elméleti vizsga. Miután
négyen voltunk, volt mindenre ember. Volt aki tolmácsolt, volt aki
olvasott, volt aki írt és volt aki SÚGOTT.( Jó.. ezt csak tréfának
szántam.)
Sikeres vizsgát tettem és így SPEAR instruktor lettem. 61 évesen! Bár nem
végeztem vizsgálatokat, de nagy valószínűséggel a legidősebb hallgatói
státuszra igényt formálhatok a Blauer Spear Instruktorok között, hasonlóan
szerintem a legidősebbek között vagyok, akik aktív közelharc oktatók SWAT
vagy terrorelhárító egységeknél. Valami ilyesmit értettem az „ego”
lenyomásán… Szóval: fehér, sárga, zöld, kék, barna, fekete övesek ne
habozzatok! Irány a következő fokozat, feladat! Ezért írtam ezt a
„szösszenetet”.
OSU!
soke Kelemen István 10.dan