Mogyorós László 1956-2013...

Valamikor régen, még a kezdeti ős és hős időkben, amikor a Japán Harci
Játékok Klubja (Gyebnár Ferenc judo mester vezetésével) azt a nem túl könnyű
döntést hozta, hogy Magyarországon egy Ju Jitsu Szövetség legyen, nos akkor
ISMERTEM MEG közelebbről LACIT. Ma már a magyar ju jitsu legendáriumának az
elvehetetlen része ez az időszak. Szurkos Imre, Várszegi Rudolf és Mogyorós
László voltak azon harcosok, akik mögött sok-sok év kemény munkája állt és
késznek mutatkoztak arra, hogy az addig tanult judó és önvédelmi
tanulmányaikat felhasználva egy valódi autentikus ju jitsu iskola részeseivé
váljanak.
Gyakorlatilag napi rendszerességgel találkoztunk a Madách utcai dojóban és
gyakoroltuk – vezetésemmel – a syllabust. Elejétől a “végéig”, egészen az
1kyu anyagáig ismételtük a technikákat és csiszoltuk, míg olyanná nem
váltak, ami már vállalható volt, vagyis oktatható. A hosszú időn át tartó
munka gyümölcseként előbb Imre és Rudi tettek shodan vizsgát. Mind a három
ju jitsuka mai mércével mérve is nagyon komoly fizikai adottságokkal
rendelkezett. Szerettek és tudtak is küzdeni, ami akkor egyálalán nem volt
egyértelmű (sajnos még ma sem), a hazai és nemzetközi ju jitsu életében.
Látható volt, hogy igen könnyen “beilleszthetőek” lesznek a mi addigra többé-
kevésbé kiforrottnak nevezhető iskolánkba. (A harcművészetekről vallott
nézeteink több hasonlóságot mutattak, mint különbözőséget.)
A technikák hibátlan elsajátítása így csak az idő kérdése volt. A három
harcos szorgalmasan és odaadóan gyakorolt, de volt közöttük némi különbség.
Laci szinte mindent erőből szeretett megoldani. Ezért úgy döntöttem (így
utólag nézve lehetséges, hogy hibásan), hogy Imre és Rudi után egy évvel
vizsgázzon csak shodan fokozatra.
Most Karácsonykor hívott telefonon és elmesélte, hogy ez a döntésem milyen
rosszul érintette. Köztudottan az utolsó években komoly egészségi
problémákkal küzdött, de ekkor Karácsonykor közölte velem, hogy életmódot
vált és 2013-ban abszolválni szeretné az elmaradt dan vizsgáját. Elakadt a
lélegzetem ennek a hallatán.
Nem olyan régen írtam, hogy azok, akik nálunk kóstolták meg a ju jitsu ízét
igazán elszakadni tőlünk az életük végéig nem fognak. Egy középkorának vége
felé járó családos férfi, aki vezetői beosztásban dolgozik év tizedek óta,
tehát gondolkodó lény és realista, az pontosan tisztában van azzal, hogy
milyen gondjai vannak az egészségével. Ennek ellenére vagy pont ezért az
elmúlásának évében úgy érzi, hogy még hiányzik valami az életéből. Még nem
tett meg valamit, amit MEG KELL TENNIE! Fekete övet kell szerezni a Magyar
Ju Jitsu Szövetség Dankollégiuma előtt!
Bár ez a beszélgetés kettőnk között zajlott, megosztva most veletek ismételt
TANÚBIZONYSÁG A HŰSÉGRŐL! Mogyorós László az “ulibuli” ju jitsu
szervezeteknél a tudásával és fizikumával, annyi dan fokozatot szerezhetett
volna, amennyit nem szégyell.
Hasonlóan a nagy harcosainkhoz a mi ju jitsunkkal NEM SZAKÍTOTT SOHA! NEM
KERESETT ÚJ “HAZÁT” MAGÁNAK! Ezért (is) NEVE FENNMARAD a Hangari Ju Jitsu
Kelemen Ryu krónikájában addig, amíg a RYU áll és a története íródik!
Örülök, hogy kortársak és harcművész társak lehettünk! Nyugodj békében Laci!
soke Kelemen István 9.dan OSU!

Itt van néhány régi fotó egy 1984-es bemutatóról, amelyek valamit visszaadnak
nekünk Laci személyéből és az ő Ju Jitsu-jából...

Mogyor 02 n

Mogyor 06 n

Mogyor 06 n

Mogyor 06 n

Mogyor 06 n

u.i: A Magyar Ju Jitsu Szövetség és a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu Dan
Kollégiuma a mai napon MOGYORÓS LÁSZLÓT posztumusz SHODAN FOKOZATRA LÉPTETI ELŐ!

VISSZA A CIKKEKHEZ

Keresés