Kedves JuJitsukák!

A covid – pandémia okozta felfordulás után igazi felüdülés volt találkoznunk egymással a gárdonyi táborunk alkalmával. Rekord számú résztvevővel… Ez okozott is némi fejfájást Seres Karcsi Shihannak, hiszen 120 ágyra kellett lefektetni 160 embert.
Pótágyak beszerzése és ezek elosztása segített enyhíteni a túljelentkezés okozta gondokat. Szerintem nem lehetett oka panaszra senkinek sem, mert:

1. Volt hol aludnia mindenkinek.
2. Kiváló és bőséges volt az étkezés.
3. Segítőkész a személyzet.
4. 7x50 percnyi tréning naponta – remélhetőleg mindenki véleménye szerint megfelelő színvonalon –elegendő terhelést adott.
5. Napsütéses időjárás kötelezően része volt a tábor árának.
6. Gyakorlatilag sérülés nélkül tudtuk le ezt a hetet.
7. Megtartottuk a szokásunkat is egy szerényebb bankett formájában.

Az utóbbi években a táboraink tematikusak voltak, illetve valamilyen évfordulóhoz-jubileumhoz kötöttek. Innen származott az „isteni szikra”, hogy ez év augusztusában lesz 40 éve a Madách utcai dojo megalakulása, melynek története talán nem minden tanúság nélküli a fiatalabb generáció számára.

Ezért úgy döntöttünk, hogy ez az a jubileum, melynek keretében megrendezzük a 2022. évi táborunkat. Igaz sokan azt sem tudják, hogy van a Belvárosban Madách utca! Azt is csak kevesen, hogy ha van, annak mi a köze a Magyar Ju Jitsu Szövetséghez?

Azok voltak legendás nyolcvanas évek, mely évtized elején nyitott a Madách dojo… Legendás azért, mert ekkor kezdte keresni a helyét a magyar budó társadalom, néha egymás rovására is. (Ez a leánykori neve egymás laposra verésének…)

Történetünk idején még nincs digitális és online forradalom, ezért a dokumentálása a „hősi” időknek foghíjas és az, ami megmaradt igen gyenge minőségű fénykép-film. Ebből készített Ónodi Sityu Pista Shihan és Kovács Attila Shihan egy 10-15 perces ízelítőt. A vetítés alatt néztem az arcokat… és rádöbbentem, hogy a teremben ülők nagy részének teljesen idegen arcokat mutogatunk nagy lelkesedéssel. Talán az este végére célt ért az üzenetünk: „Akinek nincs múltja, annak se jelene, se jövője nincs!”

Majd 200 fő volt jelen a vetítéssel indított bankettünkön. Ebből a kétszáz főből voltak olyanok, aki csak a megemlékezés végett „kerültek elő”. (Legnagyobb örömünkre!) Volt olyan is, aki a kezdetektől velem írta a történetét a jujitsunak. Voltak, akik a majdnem a kezdetek idején csatlakoztak hozzánk. Sorolom a neveket az örökkévalóság számára:

Az egyetlen, aki a kezdetek kezdetétől velem van, az Páll Tibi. (Neki jut az a hálás feladat, hogy dojót felújíthat, szponzorokat hajthat fel évtizedek óta…) Kovács Attila, aki ma a technikai igazgatója a Szövetségünknek. Csicsmann Gábor, Tóth Csaba, Kluka József, Ónodi István, Seres Károly, Kollerits Miklós, Suhajda Éva….(Ha kihagytam valakit ezer és ezer meaculpa!!!!)
Megtisztelt bennünket Virágh Béla, Mislai István, Krenkó János a régiek közül. Tiszteletét tette az USA-ból Török Tamás is, aki ma már más stílusban és más szervezetben jujitsu mester, de gyerekként a Madáchban kezdett!

Amikor egy ilyen időutazásban részesítjük a „nagyérdeműt”, akkor az idő múlását-távolságát próbáljuk kézzelfoghatóvá tenni. (Kellemes egy képzavarral… hiszen ha valami nem megFOGHATÓ, akkor az az idő!)

Szóval: 1982-ben született barátunk és kick-boksz mesterünk Karacs Attila, aki hosszú évek óta tart nekünk tréningeket a legnagyobb megelégedettségünkre. Miközben Páll Tibivel hordom ki a szénport a leendő dojóból, Attilán a mamája éppen pelenkát cserél! Négy évtized – közhely ide vagy oda – nagyon hosszú idő, mint az előző példa is mutatja. Joggal felvethető kérdés, hogy minek ez a múltba „révedés”? Mit mond mindez a ma jujitsukájának? Igyekeztem választ adni erre is… Talán sikerrel…

„Miről szólt ez a mai este? –kérdeztem. Igen egyszerű a válasz rá: Az élet egyik és fontos értelméről! ÉRTÉKET KELL TEREMTENI! AZT MEG KELL ŐRIZNI! TUDNI KELL TOVÁBBADNI!”

Barátaim! Ahhoz, hogy ez sikerüljön, kell néhány dolog. Például egy sikeres Nyári Tábor! Köszönet azoknak, akik tettek azért, hogy másfél száz ember jól érezze magát, és testi – lelki értelemben is feltöltődve térjen haza ebből az egy hétből, melyet közösen tölthettünk el. Tegyünk említést róluk a nevük leírásával: Páll Tibor, Seres Károly, Kisistók Réka, Papp Éva, Kovács Attila, Ónodi István és még sokan mások.

Például: Ádám Imre úr, aki önzetlenül a rendelkezésünkre bocsájtja a tatami készletét, mely nélkül azért jujitsu csinálni nem könnyű. Kalmár Árpád sensei, kyokushin karate mester, aki évtizedek óta segít nekünk a médiában jelen lenni. A Kluka dojóból Stampf Józsefnek külön köszönet, a banketten elfogyasztható, ízletes, finom falatokért, hidegtálakért.

A legvégére hagyva, de igen fontos szerepet betöltő Gaál Zoli. Zoltán nálunk jujitsuzott a Madáchban éveken keresztül, mikor is egy szerencsétlen térdsérülés végleg leparancsolta a tatamiról. Könyveim fotográfusa… Ma már elismert fotóművész Gaál-Kis Zoltán néven. Táboraink dokumentálásában örök és önzetlen segítőnk!

Ezek vagyunk mi!

OSU! soke Kelemen István 10.dan

fotó:Gaál-Kis Zoltán