Eredetileg Téli Instruktori Tábor névre hallgatott, de valami sugallat hatására úgy döntöttünk, hogy legyen egy "nyitott" tábor. Nyitott, abban az értelemben, hogy fokozat megkötése nélkül, bárki részt vehetett rajta. Anyagi megfontolásból a "nulladik" napot elspóroltuk, de akkor már nem tábor, hanem "csak" szeminárium. Így született meg a Magyar Ju Jitsu Szövetség Téli Szemináriuma. Csupa nagybetűvel...
A szeminárium végén az volt az érzésem, hogy hagyományt teremtettünk. Mostantól fogva rendszeresek lesznek ezek a téli "táborok", mert érezhetően nagyon élvezte mindenki. Mint a foglakozások vezetője, azért azzal is biztatom magamat, hogy az élvezeten kívül hasznos is volt!
Nyolcvan fő koptatta a tatamit, ami nem kevés, lévén minimálisan sem szerveztünk rá az eseményre, hiszen az eredeti terv az az instruktori továbbképzés és értekezlet volt. Köztudott, hogy egy kemény, átgondolt, de nem egyszerű syllabusa van a Szövetségnek. Igen régóta foglalkoztat engem, valamint a vezető instruktorokat ennek a rendszernek a reformja. Ennek mikéntjéről, nehézségeiről most nem értekeznék. Hosszú évek óta, a syllabust gyakorlatilag nem megváltoztatva folyik a Kelemen Ryu egyre markánsabb "közelharcosítása". Ezt a célt szolgálta a szombati közel öt órányi tatamin töltött idő. A mi ju jitsu rendszerünk az elmúlt közel négy évtizedben úgy két kisebb-nagyobb reformot, átalakítást ért meg. Elérkezett az ideje egy harmadiknak is... Miért is? Mert három a magyar igazság. (Hű de gyenge poén volt. Bocsi.) Mert megváltozott az a társadalmi közeg, ahol helyt kell állnia. Mert megváltozott maga az ember, aki használja, de főleg az, akinél bizonyítania kell működőképességét. "Aktualizálni" kellett a MÓDSZERT. Az út maradt a régi jól bevált út. A változtatások nem a fundamentumot érintették, hanem azt bizonyítják, hogy képesek vagyunk HATÉKONYAN ALKALMAZKODNI az új típusú KIHÍVÁSOKHOZ. Ez eddig is így volt, csak nem kapott ekkora nyilvánosságot az elmúlt évtizedekben. Ez a módszertani, szemléletbeli "korszerűsítés" segítség lehet azok számára, akiknél az önvédelmi képesség komoly preferencia a hagyományos harcművészetben.
Vacsora után a szokásos fejtágítás... Húsz órától úgy huszonkét óráig beszélgettünk az aktuális dolgainkról. Először úgy, hogy bárki hallgathatta a "kochai"-ok közül is. MERT IGAZÁN NINCSENEK TITKOK!
Mi a titok abban, hogy a világ teli van kamu ju jitsukával? Mi a titok abban, hogy Magyarország ebben dobogós helyen áll? Mi a titok abban, hogy vannak nagyon magas dan fokozattal rendelkezők, akiknél a szám rendben van, csak nem dan, hanem kyu fokozat esetén? Mi a titok abban, hogy a harcművészet is kitermeli a maga szemetét, ahol megtalálhatóak a személyiségzavaros "mesterek" is? Mi a titok abban, hogy nagy a szakadék a valódi érték vagy az annak hazudott között? Mi a titok abban, hogy ilyen környezetben kell meghatározni magunkat? Mi a titok abban, hogy feltesszük a kérdést: dobjuk el évtizedek eredményeit vagy oldódjunk fel a kamu hazugsághegyekben? Tudjátok: "Én elhiszem, amit te hazudsz, mert te is elhiszed amit én hazudok!" Kell ez nekünk vagy sem? Mi ebben a titok? Szóval csak bátran, fiatal harcosok! Merjetek kérdezni! Merjetek látni és nem csak nézni! Ha látod, hogy a "király meztelen" ne te szégyenkezzél, piruljál, hanem röhögjél! Tiszteletet és követést csak igaz út, igaz cél, és igaz ember érdemel!
Erről volt szó a szeminárium "szellemi" részében! Igen élveztem, bár ez ebben az esetben tényleg mellékes. Nem mellékes, hogy alapvetések határozzák meg az életünket. Ilyen, hogy oxigén nélkül nincs élet. Kevés oxigénnel meg jön az álomkór. Kaja után kajakóma. Kajakóma plusz kevés oxigén veszélyes elegy, mert alszotok tőle, amikor beszélek... Nem tehettetek róla, ezért nem szóltam.
OSU! soke Kelemen István 10. dan
u.i: Amikor haladok az M7-es úton az aktuális tábor felé, repül a szívem! Repül örömében, hogy találkozom veletek, régi tanítványokkal, ma már harcostársakkal. Találkozom veletek, feltörekvő fiatal harcosokkal! Ráébredek, hogy a létem a ju jitsu, tehát a tábor, ahová igyekszem. Két tábor között pedig csak élek. Bárki emberfia aki ezt csak egyszer is érezte, már tudja, hogy nem hiába született ide közénk.
