Országos vizsgát tartottunk az ősz utolsó napján, shihan Kovács Attila 8. dan, shihan Ónodi István 6. dan és shihan Seres Károly 6. dan szigorú, de igazságos tekintete előtt. Mint mindig, most is nagyon sok tanulsággal szolgált ez az esemény – következőkben ezeket fogjuk megosztani azokkal, akik személyesen nem tudtak jelen lenni.

Nem kívánjuk tovább fokozni a feszültséget, mind a két vizsgázó:

Sipos Barnabás (Főnix dojo) és Ványi Gergő (Hatvani dojo)

sikeres 3. kyu (kék öv) vizsgát tettek.

Gratulálunk mindkét vizsgázónak! Hogy a ryunk vizsgarendszerében járatlanok is megfelelően értékelni tudják a jitsukák teljesítményét, a 3. kyu vizsga a következőkből áll.

Atemi kata (pusztakezes formagyakorlat), eséstechnika szabadon és bottal, ju jitsu syllabus bemutatása (49 technika, majd a vizsgáztató instruktorok visszakérdeznek a korábbi övanyagokból, ami plusz 10-15 technika). Mindezek után töréstechnika (két deszka seikennel, egy deszka lábbal). Levezetésképpen 40 fekvőtámasz seikenen, felülés és guggolós mae geri. Az előbbiekben kellemesen bemelegedett jitsukák a vizsgát küzdelemmel zárták, pusztakezes, kesztyűs, földharc szakágakban :). Összesen, ha jól számoltuk, 14 bő egy perces menet volt (mi nem órára, érzésre harcolunk;)).

A vizsgázók összességében szép teljesítményt nyújtottak. A vizsgáztató instruktorok ugyanakkor kiemeltek pár – nem csak a vizsgázókra igaz – tanulságot. Elhangzott az, hogy bár a syllabus bemutatása technikai értelemben pontos volt, a kemény végrehajtással még többet kell foglalkozni. Kék övre már meg kell tudni mutatni, hogy a technikák akár harci körülmények között is működnének – hiszen ezért jitsuzunk. A küzdelmet – amit, ne feledjük, már nagyon fáradtan kezdenek a vizsgázók – az instruktorok kissé “langyosnak” értékelték, még fáradtan is nagyobb küzdőszellemet, “belehalást” vártak volna. Ne feledjük, az utcán egy támadás kivédésekor biztosan nem lesz meg az a luxusunk, hogy lazsáljunk.

Végül a nézőkről: nagy öröm, hogy bár csak 2 dojoból voltak vizsgázók, további öt dojo képviselői tekintették meg a vizsgákat. Ugyanakkor örök elégedetlenek is vagyunk – lehettünk volna kicsit többen, az országos vizsga kivételes lehetőség a tanulásra és éles küzdelemre „ismeretlen” ellenfelekkel szemben. Arra bátorítunk ezért minden jitsukát, hogy övfokozattól függetlenül jöjjön el az ilyen és hasonló rendezvényekre – megéri.

OSU