Kedves Ju Jitsukák, Szövetségen Innen és Szövetségen Túl!
Ezen is "túl" vagyunk... Régóta nem szeretem a táborainkat! (A dátumát! Mert mindig az az
érzésem, hogy vége a nyárnak. Sőt! Megint eltelt egy év...és várhatok tizenkét hónapot, hogy
így "egyben", és egységben ismét láthassalak benneteket.) Persze a jujitsu táborokat imádom.
Ha nem lennének talán én sem lennék. Ez volt a 36. Nyári (Leánykori nevén Nemzetközi )
Edzőtáborunk. De lehet, hogy csak a 35.... Nem tudom pontosan, mert nem erősségem az
adminisztráció és Berkes sihant is elfelejtettem megkérdezni, akinek viszont pont ez az erős
oldala. Szóval véget ért. Ha véget ért, akkor elmesélhetem, hogy milyen is volt ez a szűk hét a
velencei tó partján. JÓÓÓÓ! Bővebben NAGYON JÓÓÓ!
Új helyen tartani a Magyar JuJitsu Szövetség Nyári Edzőtáborát mindig kicsit rizikós. Egy
sikeres tábor sok kritérium alapján mondható sikeresnek. Ha lehet, legyen vízpart mellett.
Ha lehet, legyen jó az időjárás. Ha lehet, legyen jó a kaja. Ha lehet, legyen modern és közeli az
edzőterem. Ha lehet, legyen korszerű a szállás. Csupa ha...
Egy dolog nem kezdődhet azzal, hogy ha.. és ez a szakmai munka. Boncolgassuk a "ha"-kat!
A Velencei tó szépségéről nem kell meggyőzni senkit sem. A VVSI Sport Hotel igen kellemes
és ápolt parkja közvetlen a vízparton van, így értelemszerűen saját strandja van.
Tehát az első "ha"kipipálva.
Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert az első napot és az utolsót leszámítva, ragyogó időnk
volt. Az első napon tartottuk a danvizsgákat, tehát jól jött, hogy nem volt tömény kánikula. A
szombati, utolsó napon keményen esett az eső és ez is nagyon jól "tervezett" volt, mert nem
sajnáltuk (nagyon), hogy mehetünk már (is) haza.
Harmadik "ha" is pipa.
A kaja az nem volt egy gourmet élmény, egy culinaris csoda. Nagyjából és szegről-végről ehető
volt, így kevés lopedium (és toalett papír) fogyott az étkezések után. A kaja mennyisége
alapján az az érzésem támadt, hogy a konyha a jujitsut összetévesztette a FUJITSU-val és azt
gondolhatta, hogy ez egy fotótábor. (Jaj szegény fiatal, valamint száz kilós sporttársaink!!!)
Némi vigaszt az nyújtott, hogy a Bankettra kitettek magukért minden tekintetben, és ha a vége
jó, akkor ez a "ha" is pipa. (Na jó, inkább kis pipa.)
Az edzőterem (erre a hétre DOJO) majdnem tökéletes volt. 350 négyzetméter kifogástalan
tatamit kapunk a Tatami Sport vezetőjétől, Ádám Imre barátunktól, amiért nem lehetünk eléggé
hálásak. KEDVES IMRE! KÖSZÖNET ÉRTE! Apró kellemetlenség a terem rossz szellőzése
volt ebben a meleg időszakban. (Az ex Madách Dojo néhány, még aktív tagjának az emlékei
szerint, ez még maga a Kánaán az előbb említett dojo klímájához képest..) Így hát ez a "ha" is
pipa.
A szállás szerintem nem volt rossz, igaz akadtak problémák is. A négy ágyas szobák azért nem
két ágyasak és ez a különbség nemcsak számszaki szempontból érzékelhető, hanem komfort
érzésben is. Az épület szép új és modern. Mivel az összes "ha" nehezen található egy helyen,
és az összes jujitsuka igényeit sem egyszerű közös nevezőre hozni, így (önkényesen) ez a
"ha" is pipa.
A "ha" nélküli "ha", vagy is a szakmai munka:
A szokásos munkarendben dolgoztunk. Délelőtt három edzés és délután még kettő. Nem
hiszem, hogy ezt kevésnek mondhatnánk, de a mennyiség és a minőség szavak nem
szinonimak egymással.
Az első napon nem ilyen rendben dolgoztunk, mert az a beérkezés és a danvizsgák napja volt.
Három shodan és két nidan vizsgát kellett értékelnie a dankollégiumnak. A szakmai értékelést
a látottak alapján ott a helyszínen elmondtam, és aki érdeklődő, az bármikor a helyszínen
követheti a vizsgákat és az "ítéleteket" is, tehát nem látom okát egy beszámoló keretében az
ismétlésnek.
Keddtől péntek délig voltak edzések, és a szokásnak megfelelően a Szövetség magas fokozatú
oktatói mellett tartottak tréninget a vendégeink is. Ronen Eliyahu Izraelből, Kari Lehtonnen
Finnországból ju jitsut míg Karacs Attila és Majoros Ármin Mózes kick box-ot oktatott. Mint az
ismert Karacs Attila K1 legenda és Mózes sem ismeretlen a sportszeretők között, lévén
nehézsúlyú birkózóként válogatott szintű sportoló. Mind a ketten kollégáim a TEK-ben és
ittlétük ezzel is összefüggött, mert évek óta a Magyar Ju Jitsu Szövetség Nyári Táborát
használjuk a TEK közelharc oktatóinak továbbképzésére is. A "téma" nem publikus volta okán
zárt ajtók mögött, csak az érintettek részvételével.
Novák Jenő és Karacs Attila munkájának az eredménye megmutatkozik a ju jitsukák kick box
ismereteinek mélyülésében is. Sensei Kalmár Árpád kyokushinkai karate mester a
Szövetségünk "krónikása" évtizedek óta. Gárdonyba is kamerával érkezett, plusz a
tanítványaival. Kihasználva a lehetőséget, közös edzéseket tartottunk, mely mind a két stílus
gyakorlóinak a hasznára vált.
Azokon a napokon, amikor én tartottam az edzéseket, akkor arra törekedtem, hogy megfelelő
és reményeim szerint autentikus magyarázatokkal szolgáljak azokra a sarokpontokra, amik a ju
jitsu gyakorlásában elengedhetetlenek. Nagy a bizodalmam és a reményem, hogy a Ryunk
értelmét, esszenciáját átadhattam, megmutathattam, elmagyarázhattam az idő korlátozottsága
mellett is. A közelharc-önvédelem "filozófiáját" az iskolánk tükrében. Évtizedek óta lovagolok
kedvenc "vesszőparipámon" a működő ju jitsun vagy az annak látszó különbségén. Minősített
változata az "önjitsu"... Ez utóbbi "harcművészetet" mérhetetlen sokan oktatják és ennél is
többen érzik a sajátjuknak megfelelő tükör hiányában. Esett sok szó a stresszről, a
beszűkülésről, a finom motoros mozgások részbeni vagy teljes elvesztéséről a küzdelemben.
Arról is, hogy mi a módszere ezen testünket, szellemünket, lelkünket korlátozó, bénító hatások
"békében" való előidézésének..
Eszközök használata nélkül nincs ju jitsu! Kovács Attila shihan bemutatta, hogy mi az a bojitsu.
Hanbo tréninget tartott, csiszolandó a mozgásokat, hogy a botharc ne valami "csákányozásba"
csússzon át, nagy rémületére a dankollégiumnak.
Csicsmann Gábor, Füvesi Sándor, Ónodi István, Seres Károly, Plébán Kristóf, Suhajda Éva,
Fekete Sándor az oktatásaikat használva mutatták meg, hogy a Szövetségünk értékalapú útja
nem változott az évek során.
A záró napon megköszöntük mindenki munkáját, aki segített a tábor szervezésében. Külön
köszöntöttük Lóki Sándor mesterünket, aki nem fiatalember létére Japánban egyedüli
magyarként állt fel a negyedik kyokushin karate dan fokozatának megszerzéséért a küzdőtérre.
A zárónapon rendeztük meg a sárkányhajó versenyünket. Négyszer húsz fő csapott össze
rövid távon a "LÁDA SÖR" nevű díjért. Az én csapatom fergeteges és elsöprő kezdés után
simán vereséget szenvedett, melynek a traumáját folyamatos gyászmunkával próbálom
feldolgozni..??
Okulva a megsemmisítő vereségen az esti karaoke versenyen már nem szálltam "ringbe".
Okosan maradtam távol, mert a Sityu Team Dojó és a Központi Dojó Kovács Attilával elsöpörte
a feltörekvő énektehetségeket, elnyerve a Szövetségünk által alapított "Arany Mikrofon Díjat", mely
sajnos most kivételesen műanyagból készült és külsőre nagyon hajazott a felnőtt filmek kellékeire.
Mint a Szövetség alapító elnöke és az iskolánk névadója büszke vagyok arra a közel 130
ju jitsukára, akik megmutatták, hogy van értéke a munkának. A manapság nem túl divatos
kitartásnak, elszántságnak. Kézzelfogható, érzékelhető a közöttünk lévő barátság és
összetartozás.
Csak sajnálhatja az aki ebből kimarad. Utolsó mondatképpen én is sajnálok valamit!
Azt, hogy ez a kis ország tele van irdatlan sok nagyon magas fokozatú ju jitsukával! Lassan
négy évtizede művelek egy rendszert, mely a fent említetteken túl a nyitottságáról is híres.
Várnám azokat is ezekre a rendezvényeinkre, akiknek mi "kevesek" vagyunk. Azokat, akik
veszik a bátorságot és közelharc oktatónak hívják magukat, jöjjenek és adják át nekünk a
tudásuk legjavát, mutassanak rá tévedéseinkre. Gondolom sok ilyen hibánk lehet, mert más
okát nem vélem látni elzárkózásuknak. Arra gondolni sem merek, - alapvető jóindulatú
természetem miatt, - hogy a "király meztelen"!
Jövőre veletek ugyan itt! Várlak benneteket ju jitsukák, instruktorok, barátaim a következő 37.
vagy 36. Nyári Edzőtáborunkban!
OSU! soke Kelemen István 10.dan