Megtisztelő meghívást kaptam a Karate-do International Goju Ryu 45. születésnapi
edzőtáborába egy bemutató edzés tartására, valamint a banketten való részvételre is. Nagyon
kedvelem „idegen” közegben bemutatni azt a ju jitsut, amit én (mi) csinálunk.

Asszisztenciát (ukét) ritkán, inkább soha nem viszek magammal, mert így sokkal izgalmasabb
az egész, mind a vendéglátók, mind önmagam számára. Önként jelentkező budokával szoktam
bemutatni a technikákat, kombinációkat, stb. Ezen a délutánon – 2017.08.09. – egy bátor és
ügyes fiatal harcos volt a segítségemre, akit sensei Feró Vilmosnak hívnak. Keményen állta a
megpróbáltatásokat, amit a ju jitsu gyakorlása megkövetel. Dicséret érte!

Renshi Miskolczi Attila tolmácsolta régi barátom, Kancho Rony Kluger meghívását. Ronyhoz
közel három évtizedes barátság köt. Az ő hathatós segítségével indult el Izraelben a ju jitsu és
nem rajta múlt, hogy ezek a kísérletek néha zsákutcába szaladtak.
(Izraelben is vannak, akik a könnyű utat választják. Igaz az nem is út…) Bár megjegyzem,
Ronen Eliyahu hosszú ideje bírja a gyűrődést, amit a mi ryunk tanulása okán, megkerülni nem
lehet.

Többször oktattam Rony dojójában és sok évtizeddel ezelőtt ott találkoztam Renshi Miskolczi
Attilával, aki a tanuló éveit töltötte a mestere mellett.
Kancho Rony Kluger tanította a Magyar Ju Jitsu Szövetség ju jitsukáit a nyári táboraink
alkalmával arra a harcművészetre, melyre az életét tette fel. Lehetséges, hogy mást és
máshogyan csinálunk a dojoban. Lehetséges, hogy a küzdelem megvívásáról nem teljesen
azonosak a nézeteink. Viszont a tisztelet, a tisztesség, az életen át való tanulás mind kettőnk
számára evidencia, a közös nevező!

A MAGYAR JU JITSU SZÖVETSÉG ÉS A HANGARI JU JITSU KELEMEN RYU NEVÉBEN
SZÍVBŐL ÉS ŐSZINTE BARÁTSÁGBÓL GRATULÁLOK A 45. ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL
KANCHO RONY KLUGERNEK ÉS RENSHI MISKOLCZI ATTILLÁNAK! OSU!

u.i: Egy régi történet a végére: Történetem olyan régen volt, hogy nem emlékezem pontosan az
idejére. Talán a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején történt, és még az sem
biztos, hogy fekete színű volt az övem. Már oktattam ju jitsut, míg mellette természetesen
magam is keményen edzettem. (Naponta többször is.) Egyik este néztem a TV Híradóját és
benne láttam, hogy egy izraeli karate mester 24 órás karate tréninget hirdetett. A szám tátva
maradt az önbecsülésem a mélybe zuhant.
24 óra tréning? Két órát is nehezen nyomtam le, pláne a VH típusúból… (Gyengébbek és „új”
fiúk számára: vért hányunk.) Néhány évvel később Rony megtisztelt a barátságával, mely a
mai napig tart a legnagyobb örömömre!

OSU!
soke Kelemen István