A Magyar Ju Jitsu Szövetség és a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu nevében részvétemet
fejezem ki a családnak, a barátoknak és a tanítványoknak soke Vlado Schmidt halála
alkalmából. Élt 88 évet.

Első alkalommal 1983-ban találkoztunk (volna) Hegyeshalomnál a „mi” oldalunkon, de az éber
határőrök jól elküldtek, hogy itt nincs kire és mire várakozni. Az érthetőség és a fiatalabb
korosztály kedvérért, lábjegyzetként: akkor egy szocializmusnak nevezett rendszer volt
hatalmon, mely nem rajongott a hivatalostól eltérő dolgokért, legyen az sport vagy bármi más.
Külföldre utazni is kissé bonyolult volt akkoriban. Német ( NSZK) kapcsolatokat tartani lehetett,
de ezt azért megfelelő „kontroll” alatt tehette az, aki erre adta a fejét. Szóval Vlado a határon
várta a vízumát én meg apámmal autóztam vissza Budapestre. Tudatom, hogy bármilyen
érthetetlen is, abban az időben nem volt még mobil telefon. Így levél váltás és (vezetékes)
telefonálgatás után tisztázódott, hogy mind a ketten ott voltunk, ahová azt megbeszéltük, csak
hát az éberség az éberség. Egy év múlva érkezett újra hozzánk és tanított bennünket arra a ju
jitsura, melyet ő a sajátjának érzett.

1984-től gyakorlatilag évente találkoztunk. Részese lett a mi ju jitsu életünknek, mint oktató és
vizsgáztató mester, a kezdeti időkben Sieghard Weiss-el közösen a WJJF égisze alatt. Az
angol ju jitsu kiegészült a Vlado féle precíz iskolával és ezeket igyekeztünk a saját
elképzeléseink szerint a mi rendszerünkbe integrálni. Ugyan akkor köztudott, hogy a mi
iskolánkat egyéb hatások is érték, ráadásul egy olyan országban, ahol igen erős
budó,harművészeti, és küzdősport élet folyt. Nekünk itt kellett meghatározni magunkat,
valamint itt kellett integrálni a ju jitsunkat az évekkel előttünk járó iskolák, stílusok között.

Az élet, mint nagy rendező Vlado mestert véglegesen Magyarországra telepítette, egész
pontosan Balatonmáriafürdőre. Ekkor úgy látszott, hogy a ju jitsu utunk párhuzamosan fut
tovább, de nem így történt. Természetesen a kapcsolatunk megmaradt, de nem a szervezett
keretek között. A vizsga és követelményrendszerünk a számára nem volt elfogadható, amit
tiszteletben tartottunk még ha nem is értetünk vele egyet.
A surlódások ellenére a hatása kimutatható a magyar ju jitsuban, amiért csak hálásak lehetünk.
Az égi ju jitsu „csapat” a természet rendje okán egyre bővül.

Örülök, hogy az életemben szerepet játszhatott soke Vlado Schmidt. Tanultam tőle és belőle.
Szerintem a tanítványok jó emlékezetükben tartják meg őt, és amíg emlékezünk valakire az
csak a fizikai síkon halt meg. Technikáiban örök.
Isten nyugosztaljon Vlado! Lelj örök békességet! OSU!

u.i: A szüleim már sok éve nem élnek. Vlado halálával óhatatlan rájuk is emlékezem, hiszen
nagyon sokszor volt a családom személyes vendége. Rendszeresen nálunk lakott és anyám
sürgött-forgott körülötte. Apám a német tudásával segédkezett a táborok és a privát programok
alkalmával bár a ju jitsuhoz nem sok köze (közük) volt. Szüleimnek szeretném itt és most
megköszönni, azt az erőfeszítést, mellyel szó szerint királyivá tették Vlado számára a
vendégeskedést éveken keresztül.