Új (vagy kevésbé új) természeti jelenséggel ismerkedünk hazánkban. Neve:
„Daneső”!
A ju jitsu rongálása nemzetközi méreteket öltött és nem a mai nappal
kezdődően... Sajnos üzleti és “sportpolitikai” okokból gyakori jelenség,
hogy külföldi mesterek magas fokozatokat adományoznak Magyarországon. A
jelek szerint érdemtelen emberek részére, akiket a harcos szóval illetni
csak valami kabaré keretei között illene. Gomba módra születnek “zseniális”
ju jitsukák akik egyik napról a másikra lesznek shihanok, renshik, stb.
Teszik ezt úgy, hogy egyszer sem fordultak meg nálunk a mi edzőtermeinkben,
ahol a magasabb tudásuk bemutatásával megmutathatták volna az utat a
számunkra szegény tévelygők számára. Köztudott, hogy a Magyar Ju Jitsu
Szövetség régi harcosai honosították meg a ju jitsut hazánkban és ebből
adódóan a harcművészetünkkel tisztességes úton ismerkedni szándékozók első
útja a mi iskoláinkba vezetnek. Illetve vezetnének ha... Ha nem szeretnének
mindjárt száz dant maguknak. Ha nem szeretnék elkerülni a megmérettetést. Ha
nem azt az utat járnák, ahol a „te dicsérsz engem s ezért én is dicsérlek
téged” mondat a dojo kun!
Lassan a hatodik évtizedemet kezdem taposni, de értetlenül állok ezen
emberek előtt! Mi a fenének egy olyan fokozat birtokába kerülni, amit a
HARCMŰVÉSZETEK „ÓCSKAPIACÁN” szereztem? Hozzám “vágták” anyagi
ellenszolgáltatásért cserébe. Rosszabb esetben olyan “mestertől” származik,
aki maga sincs emelkedettebb szinten, mint akinek adja. EZT AZ UTAT TAGADJUK
AZZAL A TEMÉRDEK MUNKÁVAL, AMIT RENDSZERESEN VÉGZÜNK A DOJÓKBAN!
Vannak olyanok, kiket vonz ez az út, a magas követelmény szint s a megmérettetés.

Van egy ju jitsu klub Dunakeszi városában a “Villási Ju Jitsu Dojo”. Ismerem
a helyet régről és a névadót is, aki igen fiatalon távozott közülünk. Ezt a
klubot Megyeri József mester vezeti úgy, hogy nem tagjai a mi Ryunknak,
Szövetségünknek. Ennek ellenére sok a hasonlóság közöttünk, köszönhetően a
régi időknek, amikor is a névadó a csatlakozási szándékát fontolgatta és
látogatta a Madách utcai dojo edzéseit.
Megyeri Józsefnek két igen kiváló fiatal tanítványa elérte a barna öv
fokozatot és a mesternek döntenie kellett a “sorsukról”. Hogyan s mi képen
készüljenek a fekete öv (shodan) vizsgájukra?
Lehetőségként (gondolom én) felmerülhetett, hogy “házon belül” kapnak
elismerést. Alternatívaként a számtalan kisebb szövetség, egyesület önjelölt
mesteréhez kerülnek a fiúk és nem kizárt, hogy egyből a második dan
fokozatot is elérhetik, esetleg levelező szakon is. Természetesen Megyeri
József nem ezt az utat jelölte ki a Márton testvérek számára! Igazi
budokához méltóan a legnehezebb utat kellett bejárniuk! Andrást és Zoltánt
elküldte a mi Szövetségünkhöz azzal az üzenettel, hogy szeretné, ha a mi
(nem túl könnyű) rendszerünkben kapnának lehetőséget a vizsgára. A két
jelölt útja az átlagosnál is nehezebbre sikerült, hiszen az ÖSSZES TANULÓ
FOKOZATRA VIZSGÁZTAK! Fiatalok és barna övesek. Ügyesek és sportosak. Egy
telefonjukba kerül s valamelyik neofita ju jitsu guru a maga “száz” danjával
örömmel kötötte volna derekukra a fekete övet. DE NEM..... Vállalták a
nehezített pályát mind technikai, mind fizikai és nem utolsó sorban,
mentális értelemben. Még éveket dolgoztak, hogy elérkezzen az a nap, ami
minden férfi életében mérföldkő. A FEKETE ÖV VIZSGÁHOZ.
Az egyik Nyári Nemzetközi Táborunkban nagy nyilvánosság mellett, az első
mesterük (M.J.) jelenlétében a Magyar Ju Jitsu Szövetség Dankollégiuma elött
sikeres shodan vizsgát tettek!
Ez a történet nem egy friss hír és mégis fontosnak tartottam ismét
foglakozni vele. Hosszú évek teltek el úgy, hogy nem vettem részt fehér,
sárga öv szintű vizsgán, csak most, shihan Kovács Attila dojójában. A Központi
Dojóban tartott vizsgán jelen volt sensei Márton András is és láttán
melegedett a szívem.
A MI UTUNK EZEK SZERINT A KEVESEK ÚTJA! De akadnak igaz szívűek kik velünk
tartanak és nem tartanak igényt “vásárolt” fokozatokra. Boldog vagyok, hogy
találkozhatok olyan ju jitsukával mint MEGYERI JÓZSEF, aki a képes a
tanítványainak a megfelelő irányt megmutatni! Köszönet érte! OSU!

U.I: Minden “mesének” van valami tanúsága. Ennek olyan egyszerű és érthető,
hogy szót, s mondatot nem érdemel. A mi ajtónk nyitva van mindenki előtt,
jöhet bárki és megmutathatja, hogy mit tud. Ha eléggé bátor, akkor azt is,
amit nem tud. A fokozatok, övszínek jelképek, és mint ilyenek értelmet csak
akkor nyernek, ha mögöttük kellő tartalom és alázat lapul. Egyébként csak a
JU JITSU „ÓCSKAPIACÁN” KAPHATÓ BÓVLI! Más néven selejt. Értéktelen kacat!

OSU! soke Kelemen István