Ma már újságok se nagyon vannak... Az élet természeténél fogva egyre többen távoznak el örökre azok közül, akiket ismertem vagy szorosabban kötődtek az életemhez.
Néhány nappal ezelőtt elhunyt soke Richard Morris! 10.dan fokozattal rendelkezett ju jitsuból és 1986-tól élete végéig vezette az általa alapított Jiu Jitsu International nevű szervezetet. 1974 és 1986 között a World Ju Jitsu Federation igazgatója és a British Ju Jitsu Association elnöke is volt egyben. Több mint 60 évet töltött a tatamin... Ezek a száraz tények. Ellenben szeretném ezen túlmenően, néhány személyes emlékkel is a kegyeletemet leróni búcsúzóul.
A hetvenes évek végén találkoztunk először személyesen, amikor a WJJF vezetése Magyarországra látogatott. Ekkor készült a legendás "Három úr húsz dannal" című film, mely az előbb említett látogatást örökítette meg. Járt még többször nálunk a meghívásomra a Haditornás időszakban.. Talán nincsenek túl sokan, akik elmondhatják, hogy lovagoltak is vele közösen, történetesen Üllő mellett Tornyoslöbön... Igaz, nem a lovastudása hatására kezdtem mélyebben foglalkozni a ju jitsuval. Az a megtiszteltetés ért, hogy heteken át tréningezhettem az irányítása alatt londoni dojojában. Emlékezetes edzések voltak, mert abban az időben nem éppen a puhaságáról volt híres. (Én talán még huszonöt sem voltam.) Az angliai tanulmányutunk után nem sokkal Budapesten a tanítványaim láthatták őt és a technikáit személyesen, amikor is a londonihoz hasonló "finom és lágy" elbánásban részesített, mint ukét... Sokat tanultam tőle, és amit külön kiemelnék, hogy a "csibész" ju jitsu - szebb nevén az életszerű ju jitsu - alapjait nála kezdtem elsajátítani. (Igaz, ez vonzott mindig is és valószínűleg a ju jitsu közelharcosításának magja itt hullhatott először termékeny talajra.)
Soke Auvo Niiniketo finn ju jitsu mestert is általa ismertem meg. Ez az ismeretség - talán ju jitsu barátság - tart a mai napig is. Gondolom nem véletlen, hogy a finn és a magyar ju jitsu sokban hasonlít egymásra az azonos gyökerek okán. Bár a kétezres évek után a finn ju jitsu nagyon erősen nyitott a versenyek, a sport irányába, míg én (mi) inkább a közelharc vonalát erősítettem (erősítettük) a ju jitsunknak.Rengeteg nemzetközi kurzuson, szemináriumon voltunk mind a ketten - mások mellett - az oktatói gárda tagjai. Így láthattuk közvetlen közelről, hogy melyikünk mit gondol a ju jitsuról. Ahogyan távolodtunk az időben, úgy távolodott a ju jitsunk egymástól. Számomra a hatékonyság, a szellemi tartalom, a rendkívül magas követelményrendszer, a Szövetségnek mint "családnak" a megjelenítése, a "küzdő" ju jitsunak a mindennapokba való beemelése már nem tette lehetővé, hogy komoly belső konfliktus nélkül vele tarthassak az útján. Hogy helyesen döntöttem? A magam tetteinek a minősítése nem az én tisztem... Szerencsére vannak a MJJSZ-ben vezető instruktorok, akik jelen lehettek olyan rendezvényeken, ahol soke Richard Morris is oktatott, így láthatták, tapasztalhatták azt, amiért létrejött a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu. (Minimális kompromisszum, maximális odaadás, még több szorgalom, rendíthetetlen törekvés a jobbra. Szóval a magányosok (kevesek) útja ez...)
Mindezek ellenére vagy talán pont ezért soke Richard "Dick" Morris nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Hálával gondolok rá, mert a kemény kapitalista világban akkor nyújtott segítséget, amikor annak pénzbeli viszonzására esélyem sem volt. Tisztelettel gondolok rá, amikor régi fotókon, felvételeken látom őt, amint tanít engem (bennünket). Utunk viszonylag korán elvált egymástól, mert mást gondoltunk a harc és a ju jitsu lényegéről. Én kevesebb humort, ő több nevetést. Én kemény "belemenéseket", ő szórakoztató edzéseket. Én megkérdőjelezhetetlen követelményrendszert, ő sportpolitikát. És sorolhatnám napestig... Viszont Dick Morris adta nekem a Steve nevet! Mert azt azért egyszerűbb szeretetteljesen kimondani egy angolnak, mint az Istvánt. Szeretettel gondolok arra, hogy amikor már tényleg "nagyfiú" lettem, még akkor is felkínálta a lehetőséget egy godan szintű felkészüléshez és természetesen ellenszolgáltatás nélkül. Közös emlékeinket nem tudta elmosni az idő!
Kedves Soke! Kedves Dick! Tisztelt Első Sensei-em Egyike! Nyugodjál békében! (Gyűlik az "égi" dojoban a tagság...Prof. Clark, Vlado Schmidt, Hans Chesini, sensei Killer László és Takács Tibi, valamint mindazok, akikről éppen nem tudok!) OSU!
soke Kelemen István 10.dan Budapest, 2019. júliusa (Megismerkedésünkkor Kelemen István kék öv 1978-79.)
