Őszi országos vizsgánknak 2017. november 25-én a 6. kerületben a Szui Ryú dojo adott helyet
10-től 14 óráig.

10 sikeres kék öves és két 1. kyus vizsgát láthattunk ezen a napon.

A vizsgák 3 vizsgáztató mester előtt, pörgősen zajlottak, több páros is oda-vissza prezentálta a
syllabust, nem egy lánytól törést és a vizsga végén küzdelmet is láthattunk, amire nem mindig
van példa.

3. kyu fokozatot szerzett Járfás János, Simon Viktória és Werkner Anita a Főnix dojoból,
Böröcz István és Krix Róbert Kiskunhalasról, Kurpé Attila, Lugosi Péter és Oláh Erik
Nyíregyházáról, és végül, de nem utolsó sorban Gelinek Brigitta és Péter Norbert a Központi
dojoból.

1. kyu fokozatra vizsgázott Krumesz Emil a Szui Ryú és Beck József a kiskunhalasi dojoból.

Seres Károly vizsgáztató instruktor kiemelte Józsi példaértékű vizsgáját. Senpai Beck József 15
év és 3 felkészített fekete öves tanítvány után állt újra a vizsgabizottság elé. Vizsgája pontos,
precíz és dinamikus volt, mindemellett kiváló állóképességről tett tanúságot, így méltán
érdemelte ki a fekete csíkot.

Minden vizsgázónak gratulálunk és további sikeres felkészülést kívánunk!

A TEK az idén is megrendezte a már hagyománnyá vált és rendkívüli népszerűségnek örvendő
Budo- és Küzdősportgálát. November 18-án szombaton 9 órától kezdődnek az összecsapások
a BOK Csarnokban.

A gálaműsor 17 órától kb. 21 óráig tartott, ahol döntő és szuperfight mérkőzésekre, harcművészeti
bemutatókra került sor.

A Kelemen Ryu a TEK-ben a közelharc kiképzés szerves része. Ju Jitsu bemutatónkat 20 óra után
tekinthették meg a jelenlévők. Szövetségünk számára megtiszteltetés, hogy ezen a nagyszabású
rendezvényen helyet kap és megmutathatja, mit jelent a Kelemen Ryu mind keménységben, mind
technikában, mind sokszínűségben.

A rendezvény díszvendége idén Alexey Ignashov (A Vörös Skorpió), többszörös K-1 Kupa győztes,
thaibox világbajnok volt, akivel a bemutató csapatnak is volt szerencséje egy közös képet készíteni.

A bemutatóról készült felvétel itt újra megtekinthető:

Kelemen Ryu Ju Jitsu - TEK Gála 2017

2017. 11. 04-én szombaton, Syllabus szemináriumot tartottunk Shihan Kovács Attila
vezetésével, a „Sityu-Team” edzőtermében.

A foglalkozás kisebb szünetekkel a szokásos módon, 10 órától 14 óráig tartott.

Normál edzés keretein belül, vizsgafelkészítés jelleggel a syllabus teljes övanyagát érintettük.
A terem lehetőségeit maximálisan kihasználva, a szeminárium szép létszámmal, 47 fő
részvételével zajlott le.

Mindenkit arra bíztatok, hogy instruktoraink szemináriumán edzeni nem kidobott időtöltés,
mindig sok hasznos dolog tanulható…

OSU
Kovács Attila

2017.10.16-án töltöttem az ötvenedik születésnapomat, amelyre a tanítványaim, barátaim,
családom, munkatársaim, a nyíregyházi dojo és a DRSE dojo közösen, a tudtom nélkül
szerveztek egy közös edzést, amely megtartására felkérték soke Kelemen Istvánt, aki nagy
szeretettel el is fogadta.

Közel 60 fő vett részt az edzésen. Kicsik, nagyok, fiatalok, "még fiatalabbak ", secusok, most
rendszeresen edzésre járók, és akik már nem járnak különböző okok miatt, közösen tanultak
Sensei-től. Ahogy figyeltem az edzést, folyton az járt az eszemben, hogy különbözőek vagyunk,
mentalitásban, erőben, ügyességben, testalkatban, technikai felkészültségben, de akit egyszer
valamilyen formába megérintett a Kelemen Ju Jitsu, az soha nem tudja elfelejteni, és bárhova
viszi az élete, mindig ehhez a családhoz tartozik.

Köszönöm Sensei-nek, hogy van, hogy járja ezt a göröngyös utat... Edzés után a közeli
étteremben ünnepeltünk tovább, finom vacsora mellet kötetlenül beszélgetve. Nagyon megható
és jó érzés volt, hogy megszervezték, és felejthetetlen élménnyé varázsolták számomra az 50.
születésnapomat. Szeretném még egyszer minden szervezőnek, résztvevőnek, Sensei-nek
megköszönni, hogy velem ünnepeltek.

Kívánom mindenkinek, hogy ebben a nagy családban találja meg a helyét, és járja az életben
számára kijelölt útját.

Osu
Kubinyi Béla

Október 7-én Karacs Attila vezetésével állás küzdelmi szemináriumon vehettek reszt a lelkes
jitsukák.

A szeminárium, a szokásokhoz híven, 10-14 óráig tartott, 4 x 50 perces blokkokban.
Az edzés során az alap ütéseket és rúgásokat csiszolgattuk, kitértünk a blokkok fontosságára és
ezek helyes végrehajtásara. Mivel nem voltunk sokan - összesen 11 fő vett részt a szemináriumon
- lehetőségünk nyílt a teremben lévő zsákok használatára is, melyeken tovább pontosíthattuk a
technikáinkat. A szemináriumot 5 x 2 perc sparringgal zártuk.

OSU

A Magyar Ju Jitsu Szövetség és a Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu nevében részvétemet
fejezem ki a családnak, a barátoknak és a tanítványoknak soke Vlado Schmidt halála
alkalmából. Élt 88 évet.

Első alkalommal 1983-ban találkoztunk (volna) Hegyeshalomnál a „mi” oldalunkon, de az éber
határőrök jól elküldtek, hogy itt nincs kire és mire várakozni. Az érthetőség és a fiatalabb
korosztály kedvérért, lábjegyzetként: akkor egy szocializmusnak nevezett rendszer volt
hatalmon, mely nem rajongott a hivatalostól eltérő dolgokért, legyen az sport vagy bármi más.
Külföldre utazni is kissé bonyolult volt akkoriban. Német ( NSZK) kapcsolatokat tartani lehetett,
de ezt azért megfelelő „kontroll” alatt tehette az, aki erre adta a fejét. Szóval Vlado a határon
várta a vízumát én meg apámmal autóztam vissza Budapestre. Tudatom, hogy bármilyen
érthetetlen is, abban az időben nem volt még mobil telefon. Így levél váltás és (vezetékes)
telefonálgatás után tisztázódott, hogy mind a ketten ott voltunk, ahová azt megbeszéltük, csak
hát az éberség az éberség. Egy év múlva érkezett újra hozzánk és tanított bennünket arra a ju
jitsura, melyet ő a sajátjának érzett.

1984-től gyakorlatilag évente találkoztunk. Részese lett a mi ju jitsu életünknek, mint oktató és
vizsgáztató mester, a kezdeti időkben Sieghard Weiss-el közösen a WJJF égisze alatt. Az
angol ju jitsu kiegészült a Vlado féle precíz iskolával és ezeket igyekeztünk a saját
elképzeléseink szerint a mi rendszerünkbe integrálni. Ugyan akkor köztudott, hogy a mi
iskolánkat egyéb hatások is érték, ráadásul egy olyan országban, ahol igen erős
budó,harművészeti, és küzdősport élet folyt. Nekünk itt kellett meghatározni magunkat,
valamint itt kellett integrálni a ju jitsunkat az évekkel előttünk járó iskolák, stílusok között.

Az élet, mint nagy rendező Vlado mestert véglegesen Magyarországra telepítette, egész
pontosan Balatonmáriafürdőre. Ekkor úgy látszott, hogy a ju jitsu utunk párhuzamosan fut
tovább, de nem így történt. Természetesen a kapcsolatunk megmaradt, de nem a szervezett
keretek között. A vizsga és követelményrendszerünk a számára nem volt elfogadható, amit
tiszteletben tartottunk még ha nem is értetünk vele egyet.
A surlódások ellenére a hatása kimutatható a magyar ju jitsuban, amiért csak hálásak lehetünk.
Az égi ju jitsu „csapat” a természet rendje okán egyre bővül.

Örülök, hogy az életemben szerepet játszhatott soke Vlado Schmidt. Tanultam tőle és belőle.
Szerintem a tanítványok jó emlékezetükben tartják meg őt, és amíg emlékezünk valakire az
csak a fizikai síkon halt meg. Technikáiban örök.
Isten nyugosztaljon Vlado! Lelj örök békességet! OSU!

u.i: A szüleim már sok éve nem élnek. Vlado halálával óhatatlan rájuk is emlékezem, hiszen
nagyon sokszor volt a családom személyes vendége. Rendszeresen nálunk lakott és anyám
sürgött-forgott körülötte. Apám a német tudásával segédkezett a táborok és a privát programok
alkalmával bár a ju jitsuhoz nem sok köze (közük) volt. Szüleimnek szeretném itt és most
megköszönni, azt az erőfeszítést, mellyel szó szerint királyivá tették Vlado számára a
vendégeskedést éveken keresztül.

Megtisztelő meghívást kaptam a Karate-do International Goju Ryu 45. születésnapi
edzőtáborába egy bemutató edzés tartására, valamint a banketten való részvételre is. Nagyon
kedvelem „idegen” közegben bemutatni azt a ju jitsut, amit én (mi) csinálunk.

Asszisztenciát (ukét) ritkán, inkább soha nem viszek magammal, mert így sokkal izgalmasabb
az egész, mind a vendéglátók, mind önmagam számára. Önként jelentkező budokával szoktam
bemutatni a technikákat, kombinációkat, stb. Ezen a délutánon – 2017.08.09. – egy bátor és
ügyes fiatal harcos volt a segítségemre, akit sensei Feró Vilmosnak hívnak. Keményen állta a
megpróbáltatásokat, amit a ju jitsu gyakorlása megkövetel. Dicséret érte!

Renshi Miskolczi Attila tolmácsolta régi barátom, Kancho Rony Kluger meghívását. Ronyhoz
közel három évtizedes barátság köt. Az ő hathatós segítségével indult el Izraelben a ju jitsu és
nem rajta múlt, hogy ezek a kísérletek néha zsákutcába szaladtak.
(Izraelben is vannak, akik a könnyű utat választják. Igaz az nem is út…) Bár megjegyzem,
Ronen Eliyahu hosszú ideje bírja a gyűrődést, amit a mi ryunk tanulása okán, megkerülni nem
lehet.

Többször oktattam Rony dojójában és sok évtizeddel ezelőtt ott találkoztam Renshi Miskolczi
Attilával, aki a tanuló éveit töltötte a mestere mellett.
Kancho Rony Kluger tanította a Magyar Ju Jitsu Szövetség ju jitsukáit a nyári táboraink
alkalmával arra a harcművészetre, melyre az életét tette fel. Lehetséges, hogy mást és
máshogyan csinálunk a dojoban. Lehetséges, hogy a küzdelem megvívásáról nem teljesen
azonosak a nézeteink. Viszont a tisztelet, a tisztesség, az életen át való tanulás mind kettőnk
számára evidencia, a közös nevező!

A MAGYAR JU JITSU SZÖVETSÉG ÉS A HANGARI JU JITSU KELEMEN RYU NEVÉBEN
SZÍVBŐL ÉS ŐSZINTE BARÁTSÁGBÓL GRATULÁLOK A 45. ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL
KANCHO RONY KLUGERNEK ÉS RENSHI MISKOLCZI ATTILLÁNAK! OSU!

u.i: Egy régi történet a végére: Történetem olyan régen volt, hogy nem emlékezem pontosan az
idejére. Talán a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején történt, és még az sem
biztos, hogy fekete színű volt az övem. Már oktattam ju jitsut, míg mellette természetesen
magam is keményen edzettem. (Naponta többször is.) Egyik este néztem a TV Híradóját és
benne láttam, hogy egy izraeli karate mester 24 órás karate tréninget hirdetett. A szám tátva
maradt az önbecsülésem a mélybe zuhant.
24 óra tréning? Két órát is nehezen nyomtam le, pláne a VH típusúból… (Gyengébbek és „új”
fiúk számára: vért hányunk.) Néhány évvel később Rony megtisztelt a barátságával, mely a
mai napig tart a legnagyobb örömömre!

OSU!
soke Kelemen István

Bizonyára minden küzdősporttal foglalkozó, valamint harcművész tudja, hogy most zajlik a
Suzuki Felnőtt Judo Világbajnokság az Arénában. A Japán válogatott számára a TEK
biztosította a „tatami felületet” a verseny előtti munkához.

Kedden Hajdú János r. vezérőrnagy, a TEK főigazgatója a Japán válogatott vezetői tiszteletére
vacsorát adott és erre az eseményre engem is meghívott. Ez idáig nem egy rendkívüli hír…
Viszont minden út a kezdetekhez vezet! A Japán válogatott tolmácsa Gaál Zoltán volt, aki
éveken keresztül volt a tanítványom és egyben az első ju jitsu könyv fotósa is. (Mellesleg azóta
elismert fotóművészként is ismert!) A mi szövetségünk – mint azt oly sokszor mondottam - soha
sem lesz egy nagy és populáris szervezet.

Az okok ismertek: kemény követelményrendszer a testnek, a léleknek, a szellemnek. Ma ez
nem divat… Viszont aki egyszer velünk volt, igazából elszakadni ettől a közösségtől soha nem
tud! Még akkor sem, ha mondva csinált okokból távozott.

A mellékelt képeken a Japán válogatott vezetői, a Főigazgató, Karacs Attila kollégám, Gaál
Zoltán egykori ju jitsuka, tolmács és fotóművész látható. Jelzem JAPÁN NYELVŰ TOLMÁCS!

OSU!
K.I.

A Magyar Ju Jitsu Szövetség 2017-es nyàri edzőtábor exkluzív összefoglalója Keszthelyről, a
Helikon Hotelből...
Az idei edzőtábor legemlékezetesebb pillanatai, legendás mesterei, látványos edzésrészletek,
bemutatók, formagyakorlatok, közelharc és önvédelmi technikák, övvizsgák... az alábbi linken.

Ju Jitsu Edzőtábor - 2017 - Keszthely - Küzdősportok, SPORT1

Kedves Ju Jitsukák!

Beszámolnék az ez évi Nyári Táborunkról és értékelném azt, azok számára, akik nem voltak
jelen, és azoknak pedig feleleveníteném a történteket, akik megtisztelték a Szövetséget azzal,
hogy megjelentek Keszthelyen. Keszthely földrajzi, néprajzi valamint gazdaságföldrajzi
adottságainak bemutatásától – totális érdektelenség okán – eltekintenék. Annyit azért jeleznék,
hogy bár a város neve elől hiányzik a „Balaton” szó, még is a Balaton partján található.
Olyannyira, hogy a szálloda önálló vízparttal rendelkezett, tehát azok a barátaink, akik az egri
táborunkban a Balatont hiányolták, itt teljes terjedelmében élvezhették azt. Statisztikát nem
készítettem, de a „látható többség” a víz közelében sem járt és ennek az oka a nagy
leterheltség volt. Próbáltunk úgy csinálni, mint ha ez tényleg egy edzőtábor volna… (Erről pár
sorral később írnék.)

A szálloda felújítás előtt van és ez bizony a szobák állapotán meglátszott. Az egri szállodához
viszonyítva vagy másfél csillaggal gyengébb volt. Ellenben az egri előtti táborhelyekhez képest
másfél csillaggal magasabb jegyet kell adnom a Hotel Helikonnak. Sok vita kísérte, és kritika
érte az egri helyszínünket, mert ez ugye nem a Balaton. Most itt terült el előttünk mind a cirka
nyolcvan kilométer vízfelület! Volt víz. Volt nap. Nem volt légkondi. A jóhoz nagyon hamar
hozzászokik az ember fia-lánya, s ezért most már a légkondicionáló hiánya okozott egy
kevéske keserűséget a „harcosok klubjának”.
A napi háromszori, svédasztalos étkezés jó színvonalúnak volt mondható. Nem lehetett
kifogása senkinek a dojoval sem, mert három teremet használhattunk szabadon, melyeket
Ádám Imre barátunk tatamijai borítottak. Ezúton is szeretném megköszönni önzetlen
segítségét!

Tehát Balaton, szállás, kaja, dojo kipipálva! (Jöhetne még az időjárás is, de ez már sok lenne a
fáradt lelkemnek…) Végre rátérhetek a lényegre, arra, amiért oda utaztunk és ez a JU JITSU!
Remélem, nem okozok kiheverhetetlen csalódást azzal, hogy nem részletezem a vasárnapi
vacsorát, elvégre nem vagyok egy Borbás Marcsi.

Végre hétfő van és eljött a tábornyitás nagy pillanata (5 azaz öt percben), majd a testünk
többszöri érintkezésének az ideje a tatamival, leánykori nevén a JU JITSU EDZÉS!
A szokásos délelőtti tréningek most némileg rövidebbek lettek (45 perc. Egy félidőnyi…), még
pedig azért, mert rejtett kincsre bukkantunk Papp Évi személyében. A délelőtti foglakozásokat
harminc perc jógával zártuk le. Ennek a kihívásnak senki sem tudott megfelelni, amin –
bocsánat érte – jót derültem. „Mama Sensei” olyan gyakorlatsorokat állított össze, amin a teljes
ju jitsu mezőny elvérzett, viszont láthattuk, hogy ki a leglazább közöttünk, s ki az, aki tényleg
ura a testének. Rövid lesz a felsorolás:
Éva...

A teljes ju jitsu létszám a jóga által fehérövessé leminősítése előtt, azért kísérletet tettem a
Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu mélyebb megismertetésével. Az ez évi tábor gondolatkísérlete:
„Nincs fehér vagy fekete öves technika, csak fehér vagy fekete öves kivitelezés!”
A kihívást ezen a héten az jelentette a számomra, hogy miképpen tudom feloldani azt a napi
problémát, ami a „bonyolult” ju jitsu elemek és a valódi harc között feszülnek.
Valószínűsíthetően sokak fejében… Szerénytelenség lenne, ha a törekvésem
eredményességéről magam számolnék be, diadalittasan. Meghagyva a minősítést azoknak,
akik erre vállalkoznak, de bátran kijelentve, hogy e kis szösszenetet jegyző krónikás, – soke
címmel a birtokában – mindent elkövetett a cél érdekében, amit képességei engedtek!
Essék szó a vendég oktatókról is, hiszen fontos szerepet játszottak a fentiekben vázolt
törekvések megvalósításában. Nem hasra ütve lettek meghívva oktatni, hanem egy jól
körülírható oktatási koncepció részeseként. Karacs Attila K1 legenda, Novák Jenő lassan
„örökös” kick boksz bajnok, Majoros Ármin Mózes válogatott nehézsúlyú birkózó, akik
mindnyájan kollégáim a TEK-ben. (Szerintem már kicsit több ennél. Inkább a barátaimnak
nevezhetném őket.) A feladatuk az volt, hogy a kéz-láb technikákat erre a gondolatmenetre
felfűzve oktassák, hasonlóan a földharc specialistánkhoz, Fekete Sanyihoz, aki a földre viteli
metodikákra helyezte a hangsúlyt.

Ronen Eliyahu Izraelből krav maga elvekkel ismertette meg a jitsukáinkat. Kari Lehtonen régi
barátunk és sporttársunk Finnországból a késharc elemeit tanította. Syllabus oktatásában a mi
instruktoraink jeleskedtek, többek között shihan Kovács Attila. Lezárás, rögzítés illetve
bilincselési pozíciók témakörben ejtette ámulatba a résztvevőket. Csicsmann Gábor, Seres
Károly, Ónodi István, Takács István, Antal József, Kiss Dávid, Kubinyi Béla, Suhajda Éva,
tettek tanúbizonyságot arról, mint senseiek, oktatók, a mi ryunkban nem sörért-virsliért kapták a
danjaikat.

Régi hiányosságot pótoltunk azzal, hogy Ónodi Sityu és Kovács Ati által készített törőfákkal,
töréstechnikai képzést nyújtottunk. Természetesen a két mester gyakorlati bemutatója,
útmutatása alapján! Megjegyzésem, hogy a kötelező törés teszt a vizsgáinkon, az igen nehéz
kyokushinkai karate törés gyakorlatainál is embert próbálóbb feladat, a fa vastagsága és a
hézagolás „tiltása” miatt. Seres mester által fejlesztett „makivara” igen szellemes és jó, ezen
kívül olcsó eszköz arra, hogy előkészítse az öklöt a nem csekély igénybevételre a tameshiwari
során. Javasolom, hogy aki nem látta ezeket a „szerkezeteket”, vegye fel a kapcsolatot Seres
mesterrel!

Az idei dan fokozatú vizsgákra négyen jelentkeztek be a technikai igazgatónál. Ketten-ketten a
Szui Ryú, illetve a kiskunhalasi dojóból. Felkészült, alapos vizsgákat látott a Magyar Ju Jitsu
Szövetség Dankollégiuma, s így mindegyik jelölt elérte, hogy shodan fokozatra léphessen.
Shodan sensei lett: Balogh Csaba, Takács Tamás, Meszes Éva, Ambrus Péter. Érdeksesség
(inkább döbbenet!), hogy Meszes Éva Kiskunhalasról negyed százada kezdett ju jitsuval
foglalkozni! Kitartásához külön szeretnék gratulálni!
A Magyar Ju Jitu Szövetségben tudjuk, nem példa nélküli eset, hogy nagyon hosszú évtizedek
állnak az egyes ju jitsukák mögött, amit a tatamin töltöttek.
Ilyen ju jitsuka Egyed Éva is, aki szintén úgy negyed százada lépte át a Madách utcai dojo kapuját.
Évtizedek óta Tóth Csaba sensei-jel közösen vezetik a Kék Farkas Dojót, aktív tagjaiként a
szövetségünknek. Hosszú munkássága elismeréséül a Dankollégium nevében Egyed Évát shodan
fokozatra léptettem elő!

Négy évtizednél is régebbi ju jitsu tapasztalattal a hátam mögött, kijelenthetem, hogy szakmai
szempontból a keszthelyi tábor, messze a legjobb táborok egyike, ha nem a legjobb volt!
Belefért még a TEK kiképzők részére egy továbbképzés is, hiszen évek óta ezzel oldjuk meg a
közelharc oktatók azonos „szinten” tartását is, valamint az új típusú kihívásokra adandó
válaszaink megismertetését is. A téma jellegéből adódóan a dojó ajtón a „zártkörű rendezvény”
tábla lógott. Sorry!!!

Táborzárás alkalmával Ronen Eliyahu-t hetedik dan fokozatra léptettem elő. Tatamik
felszedése, pakolása, szomorkodás. Várhatunk ismét egy évet, hogy ennyire jól érezzük
EGYMÁST! Igazi közösség is vagyunk! Kemény, technikás és nagyon „okos” ju jitsunk van!
Nagyon hosszú évtizedek, amiket együtt töltöttünk a tatamin, a dojóban, felhatalmaz arra, hogy
kijelentsem, nekem már nem csak tanítványaim, hanem KOLLÉGÁIM ÉS BARÁTAIM a vezető
mesterek és a régi ju jitsukák fokozatuktól függetlenül!

A Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu egy működő, kemény közelharc és harcművészeti iskola,
nagyon erős közösségépítő erővel! Azok, akik nincsenek közöttünk talán nem is tudják, mit
vesztettek… Valami olyat, amit nem lehet megvenni: ÉRTÉKRENDET!

Még a záró bankett is erről szólt! Táncos lábú, beszédes ju jitsukáink nemesebb szerve a mája,
szintén fekete övesre vizsgázott, de a történteket fedje a feledés homálya… (Nem kell
mindenre emlékezni. Ez a szelektív Alzheimer kór…)
Ellenben ne feledjem, hogy a „talpalávalót” DJ Demény Zoltán szolgáltatta, az a „Zoli”, aki még
a legendás Madách utcai dojó tagja lehetett, ahol a jelenlegi feleségét ismerhette meg, a
szintén ju jitsuka Bérczes Erikát.

(Vég)következtetés: A MI ju jitsunk gyakorlását csak szüneteltetni lehet, abbahagyni SOHA!
Elszakadni tőlünk szintén SOHA nem lehet, mert ez egy „narkó”. A barátság, a színvonal, a
kitartás, a keménység, az értékrend narkózisa, tehát lehet élni nélküle, de minek! OSU!

soke Kelemen István 10.dan